Témaindító hozzászólás
|
2015.10.06. 17:14 - |
|
[2-1]
Már egy hete nem történt semmi. Maximum csak annyi, hogy 1082 éve, most először ittam emberi vért. Amit azóta bánok, mert előhozta belőlem azt az énemet, amit mindig kerülök. Amikor megköszöntem Renata segítségét egy ügyben, akkor megöleltem. És nem hallottam mást, csak az ereiben folyó vér hangját. Meg a szívének dobogását, ahogy pumpálja a vért szerte a testében. Így kibújt szemfogakkal és vörösen izzó szemekkel távolodtam el tőle. Majd megmondtam neki, hogy távozzon, ha élni akar. De ehelyett ott maradt és nem mozdult. Előhúzott egy tűt a zsebéből, és jó mélyen beleszúrta az egyik ujjába. Mire kicsordult a vére. Majd a számhoz emelte, miközben biztatóan a szemembe nézett. Míg én megszeppent arccal néztem rá. Majd megfogtam az ujját, és első körben lenyaltam róla a vért. Majd lassan már nem bírtam tovább, és az egész ujját a számba vettem. és elkezdtem szívni a vérét. Aztán a bal szemfogammal megkarcoltam, így olyan lett mintha késsel vágta volna meg. Közben hallottam, hogy felszisszen egyszer-egyszer vagy felnyög. De később jött az a pillanat, amit én csak azzal jellemzek, hogy "elszabadult a pokol". Már rohadtul nem bírtam magammal. Így hirtelen elkaptam a nyakánál fogva és belemélyesztettem a fogam a nyakába. Egy hangos sóhajjal élveztem ahogy a számba ömlik a vörös nedű. Ekkor már teljesen elvesztettem az eszemet, és nem tudtam hogy most mi a jóságos eget csinálok. Később már arra lettem figyelmes, hogy már nincs mit szívnom. Teljesen leaszaltam a testét. Mire felfogtam hogy pontosan mi történt, csak ezeket a mondatokat tudtam kiabálni: "Ne! Nem lehet, ébred már fel! Nem halhatsz meg" - sírtam és remegtem. Később egy kissé megnyugodtam, és felfogtam hogy tényleg gyilkos lett belőlem. Majd lassan elkezdtem az erdő felé sétálni, mikor megcsapott egy ismerős illat. Odaszaladtam, és amit láttam az nekem már sok(k) volt. Szó szerint remegtem és ordítottam. Megismertem Adam-et a szegény farkasban. Aztán felkaptam az ölembe, és elszaladtam vele a temetőbe. Ott bedobtam az egyik előre felásott gödörbe, majd kifelé menet megmondtam egy szellemnek, hogy később úgy is megtudja. Aztán hazaérve, megírtam egy levelet Annabella nénémnek. Felmentem a toronyba, vasfű oldat és egy fakaró társaságával. Teljesen átgondoltam a dolgot, így fel is feküdtem a kis asztalra. És végeztem magammal...
/Anne és Renata MEGHALT és megtalálta a Békét is/ |
|
[2-1]
|